Az elmúlt három évtizedben egyre inkább visszatükröződik a született gyermekek számán a mai társadalmi trend hatása: csökkenő gyermekszám mellett egyértelmű a tendencia a késői gyermekvállalás irányába. A média által sugallt kép egy-egy késői terhességről sokakban azt az illúziót kelti, hogy a női termékenységnek kitolódtak a határai. Nem kellően ismert, hogy a korral párhuzamosan rohamosan csökken a termékenység és tény, hogy a nőknek csak egy bizonyos időablak (reproduktív kor) áll rendelkezésre gyermeket vállalni.

A termékenység csökkenése már 30 éves kortól megfigyelhető, 35 év felett pedig jelentősen gyorsul ez a tendencia. 40 éves kortól drámaian csökken a termékenység és ezzel párhuzamosan a spontán vetélések aránya is 40% fölé emelkedik.

Az okok egyszerűek: a petesejtek kialakulása a nő magzati életére vezethetők vissza, így az életkor előrehaladtával emelkedik a kóros sejtosztódások (aneuploidiák) száma. Ezen túlmenően a petefészkek hormonhatásra adott válaszképessége is csökken, így egy ponton túl petefészek-stimulációra sem képes reagálni többé.

A termékenység zavarainak leggyakoribb okai közé tartoznak a hormonális eltérések.

FSH, LH

A női menstruációs ciklust irányító két legfontosabb hormon az agyalapi mirigyben termelődik. Ezek biztosítják a petefészekben a petesejtet tartalmazó tüszők érését és a tüszőrepedést (ovulációt) és így biztosítják szabályos menstruációs ciklusok létrejöttét.

Tünetei: hiányzó vagy szabálytalan menstruációs ciklusok

Prolaktin

Az agyalapi mirigy másik fontos hormonja a prolaktin, mely a szoptatás ideje alatt a tejtermelésért felelős. Gyermekre váró nők esetében a fokozott prolaktintermelés menstruációs zavart és a peteérés gátlását okozhatja.

Tünetei: kifejezett esetben váladékozás (tejcsorgás) észlelhető az emlőből, az esetek többségében azonban tünetmentes, csak vérből végezhető prolaktin meghatározással mutatható ki az eltérés.

Androgének

Szintén negatív hatással van a női termékenységre a férfire jellemző nemi hormonok (androgének) túlzott termelődése. Minden női szervezetben folyik androgén termelés, melynek jellemző helye a petefészkek, a mellékvesekéreg és a zsírszövet (elhízás!). A policisztás petefészek szindróma (PCOS) kivizsgálása során kifejezett hangsúlyt kap az androgén hormonok szintjének értékelése.

Tünetei: férfire jellemző erőteljes szőrnövekedés (hirzutizmus), pattanások megjelenése

Progeszteron

A sárgatesthormon hiányában a megtermékenyített petesejtből fejlődő embrió nem képes beágyazódni a méhnyálkahártyába. A sárgatest-elégtelenség (progeszteron-hiány) diagnózisával elég gyakran és általában alaptalanul találkozhatunk, hiszen ez normális tüszőérés mellett igen ritka rendellenesség. Diagnosztizálására a tüszőrepedés időpontjának pontos ismerete szükséges, azonban ez az esetek többségében nem ismert, így az ezirányú vizsgálatok korlátozottan értékelhetőek.

Tünetei: menstruációs vérzés kimaradása, pecsételő jellegű vérzés a ciklus második felében

Pajzsmirigyhormonok

megváltozott szintje szintén kedvezőtlenül befolyásolhatja a termékenységet. Leggyakoribb megjelenési formája a pajzsmirigy jelzett alulműködése, ami az agyalapi mirigy fokozott prolaktin termelődéséhez és így a tüszőérés zavarához vezethet.

Tünetei: általában tünetmentes, kifejezett esetben elhízás, fáradékonyság, hajhullás jelentkezhet

Hormonvizsgálatok végzése csak meghatározott ciklusnapokon javasolt. Nem megfelelő időpontban vagy nem megfelelő kombinációban elvégzett hormonmeghatározások értékelhetetlenek és ezért téves megállapításokhoz, így téves kezeléshez vezethetnek! Hormonvizsgálat végzése előtt minden esetben kérje ki kezelőorvosa tanácsát!

A petesejt megtermékenyülése a petevezetékben történik, ahonnan az embrió a petevezeték aktív működése révén a méh üregébe jut. A petevezetékek elzáródása vagy hibás működése korábbi (leggyakrabban tünetmentes) gyulladás vagy műtét következménye lehet.

Tünetei: a petevezetékek elzáródására semmilyen tünetből nem lehet következtetni: sem fájdalommal, sem alhasi kellemetlen érzéssel nem jár.

A petevezetékek átjárhatóságának vizsgálata ezért az egyik legfontosabb termékenységi vizsgálat.

A méh felszínét belülről a méhnyálkahártya (endometrium) borítja. Amennyiben ennek megfelelő szövet a méhen kívül (petefészekben, petevezetékben, bélen, húgyhólyagon, hashártyán vagy a méh izomrostjai között) megjelenik, azt endometriózisnak nevezzük. Ez a női ciklusnak megfelelően periodikusan változik és a menstruációs vérzés időszakában vérzést, steril gyulladást okoz. Következményei petefészekciszta, krónikus gyulladás és hasűri összenövések lehetnek.

Tünetei: vezető tünete a menstruáció idejében jelentkező görcsös alhasi fájdalom. Alhasi görcsök azonban endometriózis jelenléte nélkül is fennállhatnak és fordítva: tünet- és panaszmentes esetben is fennállhat endometriózis.
Szoros kapcsolat áll fenn az endometriózis és a meddőség között: közvetlen roncsoló hatása miatt károsíthatja a petefészkek és a petevezetékek működését, valamint különböző faktorok révén gátolhatja a beágyazódást is.

Az endometriózis sebészi úton eltávolítható, bizonyos esetekben gyógyszeresen kezelhető, azonban arra hajlamos nőkben kiújulásával mindig számolni kell.

Sajnos az endometriózis kezelésére alkalmazott hormonkezelések és életmódbeli változtatások (testmozgás, diéta) elhúzódó voltuk és mérsékelt eredményességük miatt nem egyeztethetők össze a legtöbb nő teherbeesési szándékával.

A méhüreg alaki rendellenességei nemcsak terhesség létrejöttét, hanem a terhesség fejlődését is gátolhatják és ezért a termékenységi vizsgálatok egyik fontos elemét képezik. A vizsgálatok segítségével kimutatható

• a nyálkahártya kóros megvastagodása (polip)
• a méhizomzat jóindulatú daganata (mióma)
• a méhfal fejlődési rendellenességei (osztott méh, kétszarvú méh)

Ezek műtéti megoldása -amennyiben szükséges- has- és méhtükrözés (laparoszkópia, hiszteroszkópia) útján valósulhat meg kezelőorvosával történő előzetes megbeszélése alapján.