Dr. Murber Ákos Ph.D. egyetemi adjunktus

bejelentkezés: +36-1-919-0110

Átjárhatósági vizsgálat


A petevezetékek átjárhatósági vizsgálata a hormon- és andrológiai vizsgálatok mellett a harmadik legfontosabb vizsgálat a termékenységi vizsgálatok közül. Ennek során arról kapunk információt, hogy a petesejt és hímivarsejt találkozásának feltételei adottak-e a női szervezetben.

Ennek vizsgálatára többféle módszer létezik:

Ultrahanggal végzett méhűri és petevezeték vizsgálat (HyCoSy)

A méhűr és petevezetékek vizsgálatának legegyszerűbb módja a kontrasztanyag feltöltés mellett végzett ultrahangvizsgálat (hystero-contrast-sonography: HyCoSy). Ezzel a vizsgálattal mind a petevezetékek, mind a méhűr egyszerre láthatóvá válnak.

A petevezetékek átjárhatósága alapvető feltétele a természetes teherbeesésnek. Spontán terhesség csak úgy jöhet létre, ha a kettő közül legalább az egyik petevezeték átjárható. Mindkét oldalon lezárt (vagy eltávolított) petevezeték esetén csak szervezeten kívül tud a petesejt és a hímivarsejt találkozni (lombikbébi-kezelés).

A méhűr vizualizációjával fény derülhet a méh fejlődési rendellenességére (kétszarvú vagy osztott méh) vagy a méh falának vagy nyálkahártyájának elváltozására (mióma, polip). A vizsgálatnak ez a része lombikkezelés előtt is elvégzésre kerül.

Az ultrahangos képalkotó vizsgálat kíméletes, fájdalommal nem jár és ezért altatás és érzéstelenítés nélkül elvégezhető!

Has- és méhtükrözés útján végzett vizsgálat (laparoszkópia és hiszteroszkópia)

A méh belső felszínének és a petevezetékek átjárhatóságának legpontosabb vizsgálatát a műtét során történő megtekintés jelenti. Előnye, hogy nemcsak diagnosztikára használható, hanem kóros eltérés észlelésekor a kóros elváltozás eltávolítható illetve megszüntethető. Hátránya, hogy kórházi felvételt és altatásos hasműtétet igényel annak lehetséges szövődményeivel és kockázataival.

Röntgennel végzett átjárhatósági vizsgálat (HSG)

Az ultrahangtechnika fejlődéséig érzékenysége miatt ez számított az elsőnek választandó vizsgálatnak, mára azonban az okozott röntgensugár-terhelés és fájdalmas volta miatt egyre inkább kiszorul a mindennapi gyakorlatból.